Nehéz szívvel hagytam félbe a másik blogot, de úgy éreztem, az a gyerekekről szól, arról a négyről, akiket Danival hívtunk ebbe a világba. Fogok még írni oda is, mert úgy érzem, sok minden maradt el a szétzúzott életünkből, olyasmik, amiknek kellene hogy lenyomata legyen, de sokszor egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy kihagyjak olyasmiket, amiktől végül kerek lenne a történet. Márpedig rengeteg mindent nem lehet leírni, mert érinti azt a másikat is, bármilyen legyen is. De már nem egyfelé megyünk, így nincs jogon kiadni.
Ezért inkább ideköltöztem, és még nem tudom, mennyit és hogyan fogok megírni, de ez a jelenünk, az alakulófélben lévő életünk, és minden annyira gyorsan és még inkább sűrűn történik, hogy ha nem írok, nem lesz emlékem róla. Pedig nekem is, a gyerekeknek is fontos. Elkezdem, aztán lesz ami lesz.
